PETŐFI LIVE!  - Egy vidám hangú vándorszínész ügyes-bajos dolgai

Magyar színházi előadás a Genfi Magyar Napok keretében 

Magyar ember ha Költőt emleget, Petőfi Sándorra gondol, erre a lobbanékony, szenvedélyes, rapszodikus ifjúra, aki ízig-vérig a romantika gyermeke. Költészete közérthető és szorosan összefügg az életével, a maga korában ezért is hatott annyira újszerűen.Találóan jegyezte meg Pintér Jenő irodalomtörténész, hogy „…a magánéletét rejtegető, tekintélyt tartó, régi költőtípus helyett előlépett a vidámhangú vándorszínész és elmondta ügyesbajos dolgait.” Születésének 200. évfordulóján bátran elmondhatjuk: Petőfi világirodalmi rangú életműve kiállta a próbát. Életpályája pusztán verseiből is megismerhető, éppen ezért Petőfi live! című verses-zenés előadóestünk során mi is arra törekszünk, hogy a Költőt kizárólag a saját hangján szólaltassuk meg, természetesen a magunk eszközeivel. Mi nem csak a forradalmárt látjuk benne, de kifejezetten arra törekedtünk, hogy szubjektív Petőfi-portrénk minden korosztály számára felismerhető legyen.

Előadják: 

Laczkó Vass Róbert színművész

Székely Norbert zongorista

Támogató: MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata és az Ars Sacra Alapítvány

Szervezők: Genfi Magyar Protestáns Gyülekezet, Genfi Magyar Katolikus Misszió, Genfi Magyar Kulturális Központ

A belépés ingyenes. 

Előzetes jelentkezés nem kötelező, de teltház esetén a regisztrált helyeket tudjuk csak biztosítani. 

(Az esemény felett/alatt a "Jelentkezem" gombra kattintva.)

Kövesd az eseményt a facebookon is: 

https://fb.me/e/4uNLifnxP 

További események a Genfi Magyar Napokon: 

https://www.genfiesemeny.com/events/genfi-magyar-napok

“…meggyőztek arról, hogy a költő ma is él bennünk, amint az előadóest címe is jelzi. Az előadás pedig nem a klasszikus Petőfi-portrét, hanem a hagyományoknak fittyet hányva, a mindenki nyelvén beszélő, minden témát versbe foglaló, mindenkihez szóló „kópét” keltette életre, idézte fel emlékezetünk mélyéről, és rakta össze eggyé újszerűen, más szemszögből mindazt, amiről azt hittük, hogy régen feledésbe merült, holott kiállta az idő próbáját. ” (Bodolai Gyöngyi: Petőfi, a bennünk szunnyadó költő)“

Hogyan válik élvezetessé, szükségletté a vers? Például úgy, hogy elmélyülünk a szöveg értelmének, szavai összefűzésének csodájában. Ehhez, mondja a barátom, meg kell tudni érteni a szöveget. Valóban! Erre épp nemrég csodálkoztam rá, amikor Petőfi egykor untig ismételt verseit egy vérbeli profi előadásában hallottam egy teremnyi kamaszkorú iskolással együtt. “Laci, te, hallod-e”, “Válasszunk magunknak csillagot”, “Hát hogy mint vagytok otthon, édes Pistikám”…A rég letűnt világ unalmas emlékeinek megismert sorok életre keltek, pörögtek, szálltak, ropogtak és simogattak, huncutkodtak és megnevettettek a Petőfi live! című előadásban, ahol Laczkó Vass Róbert szóltaltatta meg a verseket Székely Norbert remek kíséretével. Volt itt olyan versértelmezés, hogy az ott ülő magyartanárok maguk is rá-rácsodálkoztak egy-egy verssorra, amit pedig évtizedek óta tanítanak. És volt dal is, nem bordal, de mai hangzásvilág, sőt tánc is volt, játék, “Reszket a bokor, mert…”, “Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide”. És volt emelkedettség, hazaszeretet, Talpra, magyar, pátosszal, mégis elegáns mértéktartással…” (Bodó Márta: A magyar költészet napja, avagy ki hogy olvas?)